A mai hánják történetnek én leszek a főszereplője.
Azért, mert az állatorvosi ló bátran elbújhat mellettem, annyi nyavalyával rendelkezem, viszont azt mind rendben is tartja a koreai hagyományos orvoslás.
Ezek közül csak kettőt emelek ki, az egyik a térdem. Sportoló voltam fiatal koromban, vívó. Alapvetően nem sportolásra való testtel rendelkezem, ha az élsportot nézzük, de ezt abban az időben a kutya sem vizsgálta, én pedig jó vívó voltam, tehát napi 4-6 órát töltöttem edzésen, szombaton is. Egy kirándulás alkalmával elestem és darabokra tört a térdem. Mentővel vittek a János Kórház ortopéd sebészetére, megoperáltak azonnal. 18 éves voltam, kiszedték az összes porcot a térdemből, összerakták a csontokat is valahogy, meghúzták a szalagokat, megtették, amit a kor technológiája megengedett. Most 53 éves vagyok, bő tíz éve kezdett fájni a műtött térdem, majd a másik is, mert, hogy az operáltat folyton kíméltem. Többször, több helyen megvizsgálták, már itt, Koreában és megdöbbenve konstatálták, hogy "de nincs benne porc". Én tudtam, mit tehettem volna, tényleg nincs. Kaptam őssejt-kezelést, nem használt. A combcsontomba minden egyes lépéssel mélyebb lyukat vájt a sípcsontom, mert porc hiányában, a kor előrehaladtával nem tartja meg az izom, hiába. Ez természetesen nagyon fáj, gyakorlatilag teljesen mozgáskorlátozottá tesz és nem használ senkinek sem, ha folyamatos gyulladás tombol a szervezetében, minden egyébre is kihat.
Mivel ennél súlyosabb, szívproblémám is volt, elsősorban arra kaptam főzetet, a szívbaj nem műthető, már háromszor megműtötték, ők is megtették, ami tőlük telt, a térdprotézis pedig 65 éves kor alatt nem opció, tehát maradt a főzet, méghozzá fontossági sorrendben, szív és csak mellékesen ízületi gyulladás. Használt, és ezt én magam sem igen akartam elhinni, hiszen egyetlen főzet sem növeszt porcot ugye... Aztán már magamnak főztem, főzök és köszönöm szépen, a vérképem tökéletes, a szívem nagyjából, tájfun-időt kivéve jól van, a térdem működik, felfelé váltott lábbal jövök a lépcsőn, lefelé nem, de ez is hatalmas eredmény, nincs gyulladás a szervezetemben, egészségesebb vagyok, mint bármikor.
A látásom, egy átlag ember látásának 5%-ka, az nem túl sok, de meggyőződésem, hogy sokkal többet látok, mint 5%. Olvasok koreaiul, hangyányi betűket, épp kínaiul, mert szádzsuzni tanulok a férjemtől, képben vagyok a napi hírekkel és angolul sem felejtettem el, németül is tudok olvasni, talán beszélni már nehezen menne. Kiszúrok egy sáskát a sáska színű aszfalton, semmiben nem érzem korlátozva magam amiatt, hogy gyengébben látok, mint mások, pedig volt idő, amikor hangüzenetet küldtem a barátnőmnek, és ő megírta helyettem a posztot, annyira nem láttam. (Most meg javítja :)) A szemüvegem mínusz 12 dioptria, némi cilinder és egyebek, de lehetne -25 is akár, egy bizonyos pont felett nem reagál a szemem. Ezzel is végig bumliztuk a világ legjobb nyugati orvosait, és ezzel sem lehet mit kezdeni, genetikai probléma, nem is a szememben ráadásul. Viszont a főzet használ. Nyilván nem a szemem javult, a teszteken egyre romlik, legjobb esetben stagnál, egy éve már stagnál. Valahol az agyam kisegiti a szememet és ebbe a finom energetikai kölcsönhatásba tud beleszólni a főzet, segíteni azt.
Nagyon gyakran nem lehet nyugati ésszel megmagyarázni, hogy miért nem gyulladt egy csontfekély, mitől lát, aki tulajdonképpen vak, és egyátalán, hogy a bánatban vagyok még életben, mi több, aktívan, dolgozva, gyógyítva, tanulva, fejlődve, teljes értékű életet élve. Nem is érdemes hatóanyagokat vagy hatásmechanizmust keresni, abból kell kiindulni, hogy minden energia, és mint ilyen, más energiával befolyásolható. Anyaggal anyagot, anyaggal tudatot, tudattal testet és fordítva. Nem különösebb misztikum ez, csak egyszerűen máshogy kell nézni, mint eddig, a koreaiaknak magától értetődő, nem véletlen fut a két medicina párhuzamosan. Sem a hagyományos, sem a nyugati nincs degradálva, ha azt mondod, természetgyógyász, csak néznek rád, nem értik miről beszélsz. Ha eltöröd a lábad és meg kell csavarozni, elmész a nyugati kórházba, utána a koreaiban írnak neked főzetet, hogy rendben össze is forrjon. Mindkét orvoslás TB támogatott, mindkét orvoslás a saját erejét adja, hogy az emberek egészségesen élhessenek sokáig, senki sem törekszik egyeduralomra, mert mindig, minden esetben van mindkettőnek helye, nem az eszköz mibenléte számít, hanem az eredmény, nem az, hogy hogyan, hanem, hogy mit ér el. Gyakran nem ismerjük a hogyant és nem kell mindent ismerni, elég, sok esetben bőven elég, ha van eredmény.
Comments