A koreai orvoslás bizonyos mértékben emlékeztet a nyugati verzióra, mondjuk nagyon pici az a „bizonyos mérték”, de akkor is. Arra gondolok, hogy a gyógyszerkészítés meghatározott receptek alapján történik, itt is van gyógyszerkészítési protokoll, illetve a diagnózis felállítása is szabályokhoz kötött.
Tegyük fel, hogy magas a vérnyomásod, rengeteg a stressz, nem tudsz aludni, ezért elmész hánüszához (koreai hagyományos orvos).
Mi történik?
Megnéz, hogy nézel ki, ő ebből azonnal meg tudja mondani, hogy a négy alapcsoport melyikébe tartozol: sok jin, kevés jin, sok jang, kevés jang (kicsit lebutítottam, de csak az érthetőség kedvéért). Aztán beszéltet egy pár percet, de nem feltétlenül arra figyel, amit mondasz, hanem arra, ahogy mondod. Mikor alábbhagy benned a „fehérköpeny-izgalom”, megfogja a csuklódat és pulzusdiagnosztikával is leellenőrzi az eddigi következtetéseit. Ekkor már jó esetben tudja, hogy mi bajod van. Felírja a gyógyszert, ami ezt követően készül – tehát majd kiszállítják neked. Ez majd minden esetben folyadék, adagonként műanyag zacskóba csomagolva. A gyógyszerek meglévő, kis utánjárással felkutatható receptek alapján készülnek. A tudás abban van, hogy mennyire helyesen diagnosztizálja az energiablokk helyét, mértékét, minőségét. Ők (már) nem használnak szádzsut (energetika elemzést a születési idő alapján).
Mi viszont nem találkoztunk veletek soha, az elmondott, leírt problémákat a szádzsutokkal vetjük össze, így készül a távdiagnózis, ami érdekes módon rendkívül pontos. Ennek az eljárásnak hivatalos neve is van, a jin-jang és az öt elem alapú gyógyítás, a hánühák (hagyományos koreai orvostudomány) egy ága.
Ezt követi a főzet készítés, az én feladatom. Rájöttem már egy ideje, hogy a saját készítésű gyógyszer (természetesen a fent említett receptek szerint), annyival jobb, hogy az van benne, amit beleteszek: így tudom garantálni a minőséget, illetve tudom a recepteket picit variálni, hogy az energetikája tökéletesen az legyen, amire az illetőnek szüksége van. Másrészt olyan lehetőség is rendelkezésemre áll, hogy az energetika megtartása mellett, az erősebben jelentkező tünetekre kicsit jobban koncentrálok. így aztán végképp egyénre szabott a gyógyszer. Pl. van két ember, mindkettőnek fáj a gyomra, de az egyiknek a szorongástól, a másiknak meg a folyamatos, túlzott munkavégzéstől. Picit eltérő tünet, eltérő ok.
Ettől függetlenül, pl. perforált vakbélgyulladással itt is nyugati kórházba mennek az emberek. Viszont érdemes tudni, hogy aki vigyáz az energetikai egyensúlyára, hánjákkal támogatja azt, sokkal egészségesebb életet képes élni, és ily módon teljes mértékben felhasználni az önmagában rejlő potenciált, mintha büszke lenne arra, hogy "ő csak akkor megy orvoshoz, ha viszik".
Ami pedig a kort illeti: régen, a hatvan éves születésnapját mindenki nagy családi körben ünnepelte, hogy hű, ezt is megéltem (háború, éhínség stb.). Most, ez a nyolcvanadik évben van. De igazából még akkor sem, a biztosítók 100 éves, egészségben leélt élettel számolnak már rég.
Ez a két orvostudomány együttműködésének és az emberek hozzáállásának köszönhető.
Ezzel kapcsolatban megjegyzendő, hogy az állatgyógyászat is tabukat döntöget, ma már egy kutya, vagy egy cica egészségben leélt életkora is húsz év körüli. Mivel pl. az akupunktúra, épp olyan hatásos az állatoknál is, mint az embereknél – ugyan szádzsujuk nincs, de egyéniségük van –, az állatokat is a két orvostudomány együttesével gyógyítják, illetve próbálják elérni, hogy eleve ne legyenek betegek.
Mindezt, illetve azt a pici részt, amit ebből tudunk, szeretnénk eljuttatni hozzátok, amúgy mindenestől, beleértve az egészségről alkotott felfogást is.
Comments